Táskák
A táska története:
Valószínűleg már az ősember is hordott táskát, csak más funkcióval mint manapság. Hiszen nyilván neki is kellett valamibe gyűjtögetnie az élelmét. Ez kezdetben valamilyen botra köthető bőrdarab lehetett, amit később a ruházkodás kialakulásával egyidőben a derekukra kötve is viseltek.
A középkorban a nők és a férfiak ugyanolyan tároló dobozkákat lógattak öveikről, de aztán jött a nagy áttörés. Egész pici, aprópénz tárolására szolgáló bőrzsákocskák jelentek meg a gazdag nemesek kezében, jelezvén ezzel tökéletes elhatárolódásukat a földeken dolgozó parasztok által cipelt nagy méretű táskaszerű képződményektől.
Később az apróbb tárgyaknak zsebeket alakítottak ki, amiket a férfiak nadrágjára varrtak, a hölgyek pedig a derekukon körbetekerve viselték. 1790-ben aztán Párizsban az elegancia hívei kezükben kezdték el hordani ezeket a kis "rejtekhelyeket" (latinul "reticulum", ebből ered a "retikül" szavunk).
Az 1860-as évektől az utazásokhoz kezdték el készíteni a szebbnél-szebb és egyre praktikusabb táskákat, amik általában már zárhatóak és több fakkal rendelkezők voltak. A hölgyek így nagyobb tárgyaikat (pl. a legyezőket) már maguk is hordhatták csinos kézitáskáikban, ezért nem volt többé szükségük a férfiak segítségére.
A retikül szót a francia nyelvből vettük át, ez a nyelv pedig az újlatin nyelvcsaládba tartozik, tehát a szó minden bizonnyal a latinból származik.
A latin reticulum szó azt jelenti: "kis háló". Ebből következik, hogy az antik Róma hölgyeinek kézitáskája, reticulumja hálószemekből szőtt kis zsákocska volt. Szintén ebből következik, hogy a ridikül helyes magyar kiejtése retikül, hiszen a latin reticulum húzódik meg a szó mélyén.